Csak úgy mondom, hogy nagyon keményen edzek minden nap negyvenöt percet...

Van, hogy picit kevesebbet... De harminc perc alá nem megyek!

Nagyon kitartóan, harmadik napja...

Érzem az erőt... ( Igazából ki kell vinnem a strandra a gyereket. Régen magam köré tekertem valamit, de most esélytelen lesz. Szóval nem éghetek le.)

Ami a legmegdöbbentőbb, hogy Chris tizennyolc hónaposan olyan szabályosan másolja rólam a guggolást, hogy hihetetlen. Ha valaki megkérdezi tőle:

- Chris, hogy szokott anya tornázni? 

Már csinálja is a guggolásokat. Imádni való!

Mivel mostanában kijárunk futni a margitszigetre egy barátnőmmel, arra gondoltunk, hogy benevezünk az Irongirl-re.

Ma regisztráltam, és befizettem a nevezési díjat.

Nem nagy táv, de biztos izgalmas lesz. Leírom majd az edzés tervemet, amit kitaláltam rá.

Jó éjszakát!

Kedves Buborék Világ!

Nagy lelkesedéssel olvastam egész télen azt az elenyésző mennyiségű bejegyzést, amit kreáltál a blogra. Néha szánalommal töltött el az a szenvedés, aminek tanúja voltam. Ez a tornázós borzalom. Vagy csináld, vagy ne csináld. Lehetőleg nem szeretnék még egy olyan bejegyzést látni, hogy „dejóújrakezdtem”, derosszfájmindenem”.

Üdvözlettel,

Egy Hűséges Olvasó

Tegnap tornáztam... Most izomláz van a hasamban.

A baj ezzel csak az, hogy kicsit meg is vagyok fázva.

NAGYON FÁJ PRÜSZKÖLNI!!!!!!!

Télen edzeni sok fájdalommal jár...

Azért a Gilmore Girls enyhít a fájdalmaimon.

A "ma sem leszek maci" mozgalmamat folytatva, ellátogattam a konditerembe. Ez most sokkal fontosabb volt, mint nyáron, mikor kitaláltam.

A "ma sem leszek maci" lényege, hogy tél közeledtével sokan feladják a sportot. Eddig én is minden évben leálltam vele. Elmentem téli álmot aludni. De most... Büszkén elmondhatom, hogy háromszor is voltam, és ami a legszebb, hogy mind három alkalommal sikerült kiizzadni magamból a 6 km-t. Tudom, ez a profik szemében ciki. De nekem a kis puha, edzetlen, fejletlen kis állóképességemmel maga a csoda.

Ma nagyon büszkén alszom el!

Megismerkedtem a zabtej porral. 

Hosszú ideje küzdök életem legfontosabb elemével, a tejjel. Imádom az összes tejterméket. Ha lehetne az életemet, egy nagy adag meggyes joghurtban úszva tölteném. Viszont alattomosan az életemre törve, súlyosan megbetegít ez a szerelem minden alkalommal, mikor bűnözök. 

Egy nagyon jó ismerősöm mondta, hogy ő mostanában esküszik a zabtej porra. Nagyon szuper dolog. Dobozban lehet kapni. Felönti vízzel, és már rakja is a kávéjába. Hohó! Gondoltam magamban. Ezt nekem találták ki!

Mivel mindig rám romlik a tej. Ez sokáig eláll a szekrényben, mindig csak annyit kell belőle használnom, amennyi szükséges, és nem betegít meg.

Két hónapja próbálom rávenni magamat, hogy ezt a zseniálisan szuper találmányt megvásároljam, de az ég megsegített, mert megemlítettem a szomszédomnak, aki egyből be is szerezte, és elfelezte velem. Itt most szeretném is megköszönni, mert én sose vettem volna rá magam, hogy bemenjek egy bioboltba.

Számomra az egy olyan misztikus hely...mint a Széchenyi Könyvtár, a Bazilika, a Szabó Ervin könyvtár, és az összes olyan hely, ahol nem tudom, hogyan kell viselkedni, vagy megszólalni. Ezért ezekre a helyekre be sem teszem a lábam.

Két napja csak nézem. De ma! Kipróbáltam.

Méregettük egymást, majd elszántan lefőztem egy adag kávét, és MÉG EGY poharat összekoszolva, elkezdtem gyártani a tejet...

Rájöttem, hogy nem tudom miként kell kinéznie. Ezért én csak szórtam és szórtam a vízbe a port. Hát... Nem kis bátorság kellett hozzá, hogy a kávémba öntsem.

Jelentem:

1. Máskor melegebb vízzel keverem fel.

2. Több port használok.

3. Nem biztos, hogy használom... (De muszáj, csak azért is...)

Megkóstolni magába nem mertem. Olyan lesz, mint a zavaros víz, amiben az aspirin nem oldódott fel rendesen. Íze nincs (persze ezt csak feltételezem, mivel nem mertem inni belőle).

A kávé fekete, cukrozott, vizezett ízű lett. - Szerintem...

De én hiszek benne, hogy ez csak a kezdeti rossz széria. Ma már a kamilla teát is felügyelet és nagyobb ráhatás nélkül iszom. Ez is menni fog. Csak több bátorság, és kitartás kell hozzá. 

14 éves koromig semmi bajom nem volt magammal. Aztán bejött a számítógép az életembe, és csak ültem előtte. Mindegy volt, hogy épp játszom vagy chatezek. A lényeg az volt, hogy repült előtte ülve az idő.

Utáltam az általánost, utáltam a gimnáziumot. Valamivel el kellett foglalnom magam. De csak ülő dolgok jutottak eszembe.

Így a nőiessé válásom időszakának a végén szépen felrakódott ide-oda mindenféle. Nem lettem kövér, de hogy a (már)férjemet idézzem, husi lettem. Akkor elkezdtem utálni magam. Hatalmas fekete pólók, nadrágok. A sport eszembe se jutott. Bekerültem a főiskolára.

Barátaim lettek.

Mindenki csinosan öltözködött, törődött magával. Nekem az ez irányú igényemet megölte a gimnáziumi légkör. Ahol egy cél volt. Elbújni.

Akkor először jutott eszembe, hogy változtatni kéne. De hogy? Nincs pénzem kondi teremre.

BICIKLI!

Szépen elkezdtem megtenni a 18. és a 12. kerület közötti távot. Egyre jobban ment, és láss csodát, eltűntek azok a dolgok, amik zavartak. No, de nem mindegyik.

A mai napig még mindig vannak dolgok, amik zavarnak magamon. Nem vészesen, de gondoltam utána járok annak, hogy mennyibe kerülne, ha plakát lányra plasztikáztatnám magam.

Lássuk a felsorolást felülről lefelé (átlagoltam a talált árakat):

- orrplasztika: 500.000 Ft

- mellplasztika: 1.000.000 Ft

- zsírleszívás természetesen bőrkorrekcióval (az általam nem kedvelt területről…): 250.000 Ft

- vádliplasztika: 400.000 Ft

(A fogszabályzáson már túl vagyok!)

Összesen: 2.150.000 Ft + egyéb kiadások (fodrász, kozmetikus, körmös, kondi)

Természetesen ezek az árak csak becsültek az interneten találtak alapján, de elképesztő, hogy nem magamhoz képest gondolkozom, hanem Photoshop alapján. Ja, és van, amit nem lehet helyre rakni.

Az egyik lehetséges megoldás, mivel ennyi pénzem nincs, hogy egyszer majd kapok olyasmit, mint a varázsbab, amitől a melleim megnőnek, az orrom, fenekem, és a vádlim összemegy.

A másik lehetőség, hogy tornázom, és megelégszem a tükörben lévő nővel, akit egy férfi már gyönyörűnek lát, és megtanulom az ő szemével látni magam.

Azt hiszem, az utóbbit választom.

Tegnap némi biztatásra végre erőt vettem magamon, és kimentem futni a Margitszigetre.

Nagyon jól esett. Régen voltam utoljára, és rá kellett jönnöm, hogy hiányzott már.

Az elején azt hittem egy kilométert se bírok megtenni. Nagyot néztem, mikor rájöttem, hogy sikerült az öt kilométer.

Mindenkit csak biztatni tudok, hogy kezdje el. Tudom, hogy az elején nehéz megtenni az első métereket, de utána olyan jól esik tudni, hogy ma is megmozdultam.

Mikor nekiláttam eszembe jutott, hogy hogyan szoktattam rá magamat a hosszabb távú futásra.

Emlékszem, már tavasz vége volt, és minden reggel kint kezdtem a szigeten. Sokáig nem mertem körbe futni, azzal a felkiáltással, hogy úgy se sikerülhet. Ezért a pesti oldalra néző részen futkostam oda-vissza. 

Körülbelül egy hónap után éreztem azt először, hogy akkor én most megpróbálom. Nagyon meleg volt, pedig reggel fél nyolc körül lehetett. A negyedik kilométernél éreztem, hogy ez nem fog menni. Nekem tuti nem fog menni. 

Mikor újra megérkeztem a lépcsőkhöz, olyan boldog lettem, hogy küldtem egy körsms-t mindenkinek, aki csak fontos volt nekem, hogy nem fogjátok elhinni, körbe futottam a Margitszigetet!

Vicces, mert azóta, egyszer sem volt olyan, hogy ne tettem volna meg a teljes kört. Kivétel a tegnapot. Úgyhogy ez a jel arra, hogy megint el kell kezdenem keményen a futást, mert nem lesz ez így jó.

Épp ülök és bámulom a tv-t. Édes szabadság.

Közben azon gondolkozom, hogy miért kell a világnak még tv nézés közben is lelkiismeret furdalást okoznia.

Kényelmesen eszem a kis banános krémtúrómat, erre jön a zsírpárnás, most lefogyok reklám. Képekkel illusztrálva, hogy hová fog lerakódni és micsoda narancsbőr hegyeim lesznek, ha nem használom az általuk szabadalmaztatott tuti terméket. Közben a csinos lány föl-le mászkál a reklámban olyan bőrrel, amiről mindig is álmodtam.

Lehunyom a szemem és látom, ahogy bátran, fürdőruhában, végig sétálok a strandon a derekam köré csavart lepedő nélkül. Lehangoló.

Azt vettem észre, hogy minél közelebb kerülök a harminchoz, egyre mélyebben megérintenek ezek a reklámok. Ráadásul úgy elromlott az idő, mintha szeptember elseje lenne. Érzem, hogy ma nagyon rám telepedett az elő őszi fáradtság (Igen, ez is létezik! Sok hasonló fáradtság típust ismerek még…)

El is vették a kedvemet a krémtúrómtól.

Ez a nap pipa.

Sikerült tornáznom kemény 20 percet! 

Büszke vagyok magamra!