14 éves koromig semmi bajom nem volt magammal. Aztán bejött a számítógép az életembe, és csak ültem előtte. Mindegy volt, hogy épp játszom vagy chatezek. A lényeg az volt, hogy repült előtte ülve az idő.

Utáltam az általánost, utáltam a gimnáziumot. Valamivel el kellett foglalnom magam. De csak ülő dolgok jutottak eszembe.

Így a nőiessé válásom időszakának a végén szépen felrakódott ide-oda mindenféle. Nem lettem kövér, de hogy a (már)férjemet idézzem, husi lettem. Akkor elkezdtem utálni magam. Hatalmas fekete pólók, nadrágok. A sport eszembe se jutott. Bekerültem a főiskolára.

Barátaim lettek.

Mindenki csinosan öltözködött, törődött magával. Nekem az ez irányú igényemet megölte a gimnáziumi légkör. Ahol egy cél volt. Elbújni.

Akkor először jutott eszembe, hogy változtatni kéne. De hogy? Nincs pénzem kondi teremre.

BICIKLI!

Szépen elkezdtem megtenni a 18. és a 12. kerület közötti távot. Egyre jobban ment, és láss csodát, eltűntek azok a dolgok, amik zavartak. No, de nem mindegyik.

A mai napig még mindig vannak dolgok, amik zavarnak magamon. Nem vészesen, de gondoltam utána járok annak, hogy mennyibe kerülne, ha plakát lányra plasztikáztatnám magam.

Lássuk a felsorolást felülről lefelé (átlagoltam a talált árakat):

- orrplasztika: 500.000 Ft

- mellplasztika: 1.000.000 Ft

- zsírleszívás természetesen bőrkorrekcióval (az általam nem kedvelt területről…): 250.000 Ft

- vádliplasztika: 400.000 Ft

(A fogszabályzáson már túl vagyok!)

Összesen: 2.150.000 Ft + egyéb kiadások (fodrász, kozmetikus, körmös, kondi)

Természetesen ezek az árak csak becsültek az interneten találtak alapján, de elképesztő, hogy nem magamhoz képest gondolkozom, hanem Photoshop alapján. Ja, és van, amit nem lehet helyre rakni.

Az egyik lehetséges megoldás, mivel ennyi pénzem nincs, hogy egyszer majd kapok olyasmit, mint a varázsbab, amitől a melleim megnőnek, az orrom, fenekem, és a vádlim összemegy.

A másik lehetőség, hogy tornázom, és megelégszem a tükörben lévő nővel, akit egy férfi már gyönyörűnek lát, és megtanulom az ő szemével látni magam.

Azt hiszem, az utóbbit választom.