Akkor most nézzük a hozzátáplálást érzelmek nélkül. Nehéz lesz, mert nagyon boldoggá tesz, hogy végre van funkcióm a konyhában.

Eddigi tapasztalatok:

A hatodik hónapnál tartunk.

Gyümölcsök:

alma, banán, barack, meggy (is lehetne, de a meggyhez még lusta vagyok)

alma: Nyersen, és párolva is alap. Főzés nélkül, reszelve belekeverem bármibe, ha valamire húzza a száját.  

banán: Hát… Ebből bármikor, bármennyi lecsúszik.

barack: csak akkor adom, mikor mosás nap van. Biztos, hogy nyakig minden „barackos” lesz utána.

A gyümölcsökhöz érdemes baba kekszet reszelni. Megkóstolni nem szabad.

Én megtettem.

Azóta elfogyott egy dobozzal.

Zöldségek:

krumpli, répa, cukkini

Ehhez nem is fűznék nagyon többet. Gyors párolás, és turmix. Almával bármelyik eladható, bármikor.

Amit én nem tudtam, pedig lehet, hogy rajtam kívül ezzel mindenki tisztában volt:

Valamit a főzelékhez keverni kell, különben nem „csúszik”. Én ezt a kettőt használom:

• anyatej
• BEBA Sinlac

Illetve minden étkezés kihagyhatatlan kelléke nálunk a forralt, és visszahűtött víz, illetve az LGT-től a Nem adom fel c. szám. 

Nevetés közben könnyebb a babának, és a mamának is.

Nos… Főzés…

Mint a receptes résznél láthatjátok, főzés terén az energiaminimumra törekvés elvét alkalmazom. Bár az internetről ömlik a lábam elé a sok csoda konyhatündér élete, borzasztóan irigykedek. Nekem erre nincs időm.  

Jóóóó, tudom. arra van időnk, amire akarjuk. De nem…

Kezdeti félelmeimet leküzdve megkezdtem a hozzátáplálást. Mondtam a férjemnek, hogy sajnos azt mondják, ha bébiételeket adok a kicsinek, akkor rászokik, és nem eszi majd meg a főztömet.

- Nem baj drágám, ahogy tudatára ébred, azt egyébként se fogja.

Van némi igaza, de

1. hiszek a fejlődés csodájában.
2. hiszek benne, ha csak az én főztömet fogyasztja, az a kép fog benne kialakulni, hogy az a jó. Csak kellő odafigyeléssel el kell érnem, hogy tizennyolc éves koráig senki másét ne kóstolhassa meg.

Szóval visszatérve, az egyik kedvenc receptem:

Fogj egy szép almát. Reszeld le (de ne héjastul), és tálald sok szeretettel.

Jó étvágyat!

Gondoltam a terhességem, és most már lassan a "párkapcsolati krízisem" után, itt az ideje, hogy az életem megváltozását megünnepeljem, egy hajfestéssel. Új szakasz, új élet, új haj.

Felhívtam kedvenc fodrászomat, hogy időpontot kérjek. Nagyon izgatottan készülődtem.

Pinterestre fel!

Kiválogattam, hogy milyen hajak tetszenek, és kiválasztottam egy gyönyörű ombrét, hogy ehhez hasonlót szeretnék.

Itt vált valóra Pompom meséje.

Megszületett.

Mikor megláttam a végterméket a fejemen, azt hittem elájulok. Nem ombre lett, hanem egy vörös, ami néhol szőkés, sárgás.

~Te jó ég… Vele kell utcára mennem?~

Mosolygás, köszönöm, fizetés.

Lázasan gondolkoztam, hogy ilyenkor mit kell tenni. Most festették, még egyszer nem lehet. Vagy még is?

Másnap berohantam egy ismeretlen helyre, és közöltem:

- Szőkét! Most!

Igen… Hiba volt. Nem mindenhol fogta be a festék.

De nem baj… Pompom a barátom, és ma veszek egy kalapot…