Húúúúúúúúúúderégnemírtam.

Ennek nem az időhiány az oka. Chris csodálatosan fejlődik. Bölcsődés lett.

Már le is tudtuk a kötelező köröket.

1. hét

Első nap után este 39 fokos láz. Ami valahogy nálunk felejtette magát még 6 napra.

2. hét

SIKER!

3. hét

Második nap este „óóóénmártudomkezelni” láz.

Bemegyek altatás utáni utolsó utáni ellenőrzésre. Furán veszi a levegőt. Apa megnézi. Felemeli.

Remegés, ébresztés, hűtőfürdő.

Nem múlik. Nem baj. Mentő.

Megjönnek, nevetnek, semmi baj, megnyugvás. Majd a szokásos mondat:

- De azért bevisszük…

Mentős nyugtat. Magukat ki fogják dobni. Ennek a gyereknek kutya baja. Nem volt lázgörcse.

Megérkezünk. Bezzeg az én gyomromban olyan görcs van, mert már ismerem a szerencsénket.

Persze. Bent kell maradnunk, mert mi ilyenek vagyunk.

Két nap kórház.

4. hét

Megint bölcsi. Még csak szerda van, de ma reggel már szívtam az orrát.

Most imádkozom…

A fáradtságnak is vannak fokozatai.

Szerintem a legdurvább, mikor elindulsz mosdóba, közben eszedbe jut, hogy ki kéne vinni a gyerek koszos ruháját. Ahogy belépsz a fürdőbe felnyitod a wc-t, és beledobod a gyerek gatyáját.

Csak álltam, nem értettem, majd röhögtem. 

Vannak olyan ételek, amiktől másnap reggel olyan érzésem van, mintha az egész éjszakát átbuliztam volna felfoghatatlan mennyiségű alkohol társaságában. Ilyen a hagymás krumpli (mikor bevágok egyedül belőle egy négyszemélyes tálat), illetve egy nagy zacskónyi tökmag. Ha ezt még megfejeljük egy padlón alvással a gyerekágy mellett reggel félhatos ébredéssel, abszolút egy hétnyi fesztiválozás utáni hangulatot kapunk eredményül.

A legnagyobb szerencsétlenségemre, ma vérvételre kellett mennem korán reggel, busszal, gyerekkel, éhgyomorra…

Egy srác nagyon kedvesen megkérdezte tőlem, hogy segítsen-e leszállni a buszról.

Ahogy ránéztem fátyolos tekintettel, enyhe füstös sós tökmagos utóízzel a számban, amitől még mindig émelyegtem, csak egy dolog villogott a fejembe.

Ha most kinyitom a számat, és válaszolok, tuti hányni fogok…

De megembereltem magam, és mély levegő után mosolyogva csak megráztam a fejem.

Majd tova suhantam eltűnve a nyirkos reggeli félhomályban.

És a lényeg!!!

Erre a csodálatos, émelygős, éhgyomros, lapáttal fejbevágott állapotomra megittam másfél év után az első kávémat.

Büszkén jelenthetem:

Vasból van a gyomrom.

Gondoltam a terhességem, és most már lassan a "párkapcsolati krízisem" után, itt az ideje, hogy az életem megváltozását megünnepeljem, egy hajfestéssel. Új szakasz, új élet, új haj.

Felhívtam kedvenc fodrászomat, hogy időpontot kérjek. Nagyon izgatottan készülődtem.

Pinterestre fel!

Kiválogattam, hogy milyen hajak tetszenek, és kiválasztottam egy gyönyörű ombrét, hogy ehhez hasonlót szeretnék.

Itt vált valóra Pompom meséje.

Megszületett.

Mikor megláttam a végterméket a fejemen, azt hittem elájulok. Nem ombre lett, hanem egy vörös, ami néhol szőkés, sárgás.

~Te jó ég… Vele kell utcára mennem?~

Mosolygás, köszönöm, fizetés.

Lázasan gondolkoztam, hogy ilyenkor mit kell tenni. Most festették, még egyszer nem lehet. Vagy még is?

Másnap berohantam egy ismeretlen helyre, és közöltem:

- Szőkét! Most!

Igen… Hiba volt. Nem mindenhol fogta be a festék.

De nem baj… Pompom a barátom, és ma veszek egy kalapot…

Sokszor hallom azt a mondatot, hogy élvezd a terhességet.

Nem élvezem.

Ha nem az alhasam fáj, akkor a hátam és a gyomrom egyszerre.

Ha nem a hátam, és a gyomrom egyszerre, akkor azt érzem, hogy a bordám átlyukasztja a májam.

Olyan ez, mint a répamese.

Folytathatnám a végtelenségig…

De nem fogom!

Kedves Buborék Világ!

Nagy lelkesedéssel olvastam egész télen azt az elenyésző mennyiségű bejegyzést, amit kreáltál a blogra. Néha szánalommal töltött el az a szenvedés, aminek tanúja voltam. Ez a tornázós borzalom. Vagy csináld, vagy ne csináld. Lehetőleg nem szeretnék még egy olyan bejegyzést látni, hogy „dejóújrakezdtem”, derosszfájmindenem”.

Üdvözlettel,

Egy Hűséges Olvasó

Végy egy csomag kész mézeskalács tésztát a hazafelé tartó úton a munkából. Ülj le fél órát pihenni, majd egy belisztezett deszkán nyújtsd ki. Az első kezedbe kerülő tiszta pohár száját használva készíts helyes formákat. 180°-ra előmelegített sütőben 15 percig süsd. 

Melegen tálalhatod. Haladóknak érdemes egy szem mandulát sütés előtt a tetejére tenni.

Jó étvágyat...

A "ma sem leszek maci" mozgalmamat folytatva, ellátogattam a konditerembe. Ez most sokkal fontosabb volt, mint nyáron, mikor kitaláltam.

A "ma sem leszek maci" lényege, hogy tél közeledtével sokan feladják a sportot. Eddig én is minden évben leálltam vele. Elmentem téli álmot aludni. De most... Büszkén elmondhatom, hogy háromszor is voltam, és ami a legszebb, hogy mind három alkalommal sikerült kiizzadni magamból a 6 km-t. Tudom, ez a profik szemében ciki. De nekem a kis puha, edzetlen, fejletlen kis állóképességemmel maga a csoda.

Ma nagyon büszkén alszom el!

Kedves Télapó!

Sok depressziós dal végig hallgatása után megpróbálom összeszedni, hogy mire jutottam.

Nagyon jó voltam. Egész évben. Ez biztos, mert rákérdeztem.

Viszont most már nehéz…

Nehéz felkelni.

Nehéz dolgozni.

Nehéz mosolyogni.

Nehéz gondolkodni.

Nehéz felállni.

Nehéz kedvesnek lenni.

Nehéz enni.

Nehéz hinni.

Nehéz hazajönni.

Nehéz levenni a kabátot.

Nehéz rendet tenni.

Nehéz eljutni az ágyig.

Mindettől függetlenül még mindig jó vagyok.

Az agyam üres.

Ez szintén jó. Nagyon jó.

Van, aki Téged, van, aki a karácsonyt, van, aki a szilvesztert várja. Én a téli szünetet!

Nem lehetne december 6-án a zsákomban egy kis téli szünet? (No meg egy kis csoki a gyorsabb regeneráció érdekében? Pusztán orvosi céllal...)

A legodaadóbb híved:

Zsófi