Végy egy csomag kész mézeskalács tésztát a hazafelé tartó úton a munkából. Ülj le fél órát pihenni, majd egy belisztezett deszkán nyújtsd ki. Az első kezedbe kerülő tiszta pohár száját használva készíts helyes formákat. 180°-ra előmelegített sütőben 15 percig süsd. 

Melegen tálalhatod. Haladóknak érdemes egy szem mandulát sütés előtt a tetejére tenni.

Jó étvágyat...

Kedves Télapó!

Sok depressziós dal végig hallgatása után megpróbálom összeszedni, hogy mire jutottam.

Nagyon jó voltam. Egész évben. Ez biztos, mert rákérdeztem.

Viszont most már nehéz…

Nehéz felkelni.

Nehéz dolgozni.

Nehéz mosolyogni.

Nehéz gondolkodni.

Nehéz felállni.

Nehéz kedvesnek lenni.

Nehéz enni.

Nehéz hinni.

Nehéz hazajönni.

Nehéz levenni a kabátot.

Nehéz rendet tenni.

Nehéz eljutni az ágyig.

Mindettől függetlenül még mindig jó vagyok.

Az agyam üres.

Ez szintén jó. Nagyon jó.

Van, aki Téged, van, aki a karácsonyt, van, aki a szilvesztert várja. Én a téli szünetet!

Nem lehetne december 6-án a zsákomban egy kis téli szünet? (No meg egy kis csoki a gyorsabb regeneráció érdekében? Pusztán orvosi céllal...)

A legodaadóbb híved:

Zsófi

Mikor eszembe jut, hogy közeleg a december, olyankor mindig görcsbe rándul a gyomrom az idegességtől.

Ez az osztályterem díszítés, ajándék készítés, műsor összeállítás időszaka. Szerintem bátran kijelenthetem, hogy a leghúzósabb egy tanítónő életében.

Ezt még durvábbá teszi egy első osztály, ahová mindenből új kell. Ebben az évben azt találtam ki, hogy nem csizmákat varrok, hanem zsákokat. 29 darabot… Ezeket tesszük az ablakba, így várjuk a Mikulást.

Mit nekem néhány kis zsákocska. - gondoltam én – Gyorsan kivágom, és csak végig megyek rajta varrógéppel. Egy óra alatt megvan az egész.

Nos… Úgy kezdtem, hogy elővettem a varrógépet (Amit eddig még csak egyszer használtam…), szépen megsimogattam, beszélgettem vele. Bedugtam a konnektorba. Gondolkodtam. Elővettem a használati utasítását. Gondolkodtam. Ez már egy órát elvitt.

Na jó, be kell fűzni a cérnát a tűbe. Ez még egész jól ment, mert a tetejére volt rajzolva. Alátettem az anyagot (Szabásminta alapján, amit a férjem tervezett, mert nekem elképzelésem nem volt, hogy mi alapján kell zsákot varrni. Simán két rongyot varrtam volna össze. De nem… A minta tervezése közben kétszer összevesztünk).

Elkezdtem varrni. Éreztem magamban az erőt. Ezentúl ruhákat varrok. Divattervező leszek. Ez tök könnyű!

Végig ment. Felemeltem a lábat. Felül egy vonal, alul semmi.

- De miért? – tört fel belőlem a kétségbeesett kiáltás. Használati utasítás. Bobbin. Alul. Kis kerek izé. Fel kell tekerni. Férjemmel ketten estünk neki. Ezeknek a zsákoknak el kell készülniük.

Rengeteg szerencsétlen próbálkozás, fordított bobbin berakás, és sok sok óra után büszkén jelenthetem, kész vannak a zsákok.

Már csak 50 darab hópelyhet kell kivágnom, 10 új dalt kell keresnem, és nem is folytatom tovább a sort, mert elfáradok tőle.

Na, gyere Mikulás! Vannak zsákok, amikbe kerülhet minden jó…