Mivel mostanában kijárunk futni a margitszigetre egy barátnőmmel, arra gondoltunk, hogy benevezünk az Irongirl-re.
Ma regisztráltam, és befizettem a nevezési díjat.
Nem nagy táv, de biztos izgalmas lesz. Leírom majd az edzés tervemet, amit kitaláltam rá.
Jó éjszakát!
Közeledik a jó idő, és ilyenkor mindig megjön a kedvem az olvasásához. Ilyenkor kiválasztok egy írót, megnézem, hogy milyen könyveket írt, és végig olvasom minden írását.
Tavaly Szabó Magdát választottam. Az ő világa nagyon közel áll hozzám.
A 2016-os íróm Émile Zola lett. Ennek két oka van.
Az egyik ilyen ok, hogy megfogadtam három éve, mikor saját háztartásom lett, hogy soha nem lesz olyan könyv a polcomon, amit nem olvasok el. Zolától tavaly két francia nyelvű regényt is vásároltam, de időm egyiket se volt elolvasni.
A másik ok, hogy „A Hölgyek Öröme” c. regényét 13 évesen úgy szerettem, mint a Jane Eyre-t.
Pénteken beszélgettem egy kolléganőmmel, aki minden olyan regényt, amit én tizenkettőtől tizenöt éves koromig olvastam, elkezdett megnézni BBC-s feldolgozásban. Vicces volt összevetni, hogy ő miként látja a filmekben a karaktereket, és én miként láttam őket a könyvekben. A beszélgetés alatt rájöttem, hogy a férjem pont olyan, mint Mr. Rochester, James Onedin, Bolkonszkij gróf, John Moray, Mr. Darcy és még sorolhatnám. Ezekben a karakterekben az a közös, hogy a marcona, rideg külső mögött, egy csodálatos romantikus, szerelmes hős bújik meg, akik bármire képesek a szeretett nőért. Engem ez a felfedezés nagyon meglepett.
Remélem mindet sikerül beszereznem, mert egyik évben "Az Elátkozott királyok"-kal nagyon megszenvedtem. Nem sikerült minden részt megszereznem. De nyugtat a tudat, hogy 21 évesen már egyszer minden részét elolvastam.
Wikipédiáról leszedett lista:
A Három város regényciklusa
A Négy Evangélium regényciklusa
Kedves Buborék Világ!
Nagy lelkesedéssel olvastam egész télen azt az elenyésző mennyiségű bejegyzést, amit kreáltál a blogra. Néha szánalommal töltött el az a szenvedés, aminek tanúja voltam. Ez a tornázós borzalom. Vagy csináld, vagy ne csináld. Lehetőleg nem szeretnék még egy olyan bejegyzést látni, hogy „dejóújrakezdtem”, derosszfájmindenem”.
Üdvözlettel,
Egy Hűséges Olvasó