Csak úgy mondom, hogy nagyon keményen edzek minden nap negyvenöt percet...

Van, hogy picit kevesebbet... De harminc perc alá nem megyek!

Nagyon kitartóan, harmadik napja...

Érzem az erőt... ( Igazából ki kell vinnem a strandra a gyereket. Régen magam köré tekertem valamit, de most esélytelen lesz. Szóval nem éghetek le.)

Ami a legmegdöbbentőbb, hogy Chris tizennyolc hónaposan olyan szabályosan másolja rólam a guggolást, hogy hihetetlen. Ha valaki megkérdezi tőle:

- Chris, hogy szokott anya tornázni? 

Már csinálja is a guggolásokat. Imádni való!

Húúúúúúúúúúderégnemírtam.

Ennek nem az időhiány az oka. Chris csodálatosan fejlődik. Bölcsődés lett.

Már le is tudtuk a kötelező köröket.

1. hét

Első nap után este 39 fokos láz. Ami valahogy nálunk felejtette magát még 6 napra.

2. hét

SIKER!

3. hét

Második nap este „óóóénmártudomkezelni” láz.

Bemegyek altatás utáni utolsó utáni ellenőrzésre. Furán veszi a levegőt. Apa megnézi. Felemeli.

Remegés, ébresztés, hűtőfürdő.

Nem múlik. Nem baj. Mentő.

Megjönnek, nevetnek, semmi baj, megnyugvás. Majd a szokásos mondat:

- De azért bevisszük…

Mentős nyugtat. Magukat ki fogják dobni. Ennek a gyereknek kutya baja. Nem volt lázgörcse.

Megérkezünk. Bezzeg az én gyomromban olyan görcs van, mert már ismerem a szerencsénket.

Persze. Bent kell maradnunk, mert mi ilyenek vagyunk.

Két nap kórház.

4. hét

Megint bölcsi. Még csak szerda van, de ma reggel már szívtam az orrát.

Most imádkozom…