Húúúúúúúúúúderégnemírtam.

Ennek nem az időhiány az oka. Chris csodálatosan fejlődik. Bölcsődés lett.

Már le is tudtuk a kötelező köröket.

1. hét

Első nap után este 39 fokos láz. Ami valahogy nálunk felejtette magát még 6 napra.

2. hét

SIKER!

3. hét

Második nap este „óóóénmártudomkezelni” láz.

Bemegyek altatás utáni utolsó utáni ellenőrzésre. Furán veszi a levegőt. Apa megnézi. Felemeli.

Remegés, ébresztés, hűtőfürdő.

Nem múlik. Nem baj. Mentő.

Megjönnek, nevetnek, semmi baj, megnyugvás. Majd a szokásos mondat:

- De azért bevisszük…

Mentős nyugtat. Magukat ki fogják dobni. Ennek a gyereknek kutya baja. Nem volt lázgörcse.

Megérkezünk. Bezzeg az én gyomromban olyan görcs van, mert már ismerem a szerencsénket.

Persze. Bent kell maradnunk, mert mi ilyenek vagyunk.

Két nap kórház.

4. hét

Megint bölcsi. Még csak szerda van, de ma reggel már szívtam az orrát.

Most imádkozom…

A fáradtságnak is vannak fokozatai.

Szerintem a legdurvább, mikor elindulsz mosdóba, közben eszedbe jut, hogy ki kéne vinni a gyerek koszos ruháját. Ahogy belépsz a fürdőbe felnyitod a wc-t, és beledobod a gyerek gatyáját.

Csak álltam, nem értettem, majd röhögtem. 

Egy apró gondolat.

Mióta minden este olvasok a fiamnak elalváshoz, feltűnt valami.

A Hetvenhét magyar népmese minden családjának jár a CSOK.

Szép napot!

Vannak olyan ételek, amiktől másnap reggel olyan érzésem van, mintha az egész éjszakát átbuliztam volna felfoghatatlan mennyiségű alkohol társaságában. Ilyen a hagymás krumpli (mikor bevágok egyedül belőle egy négyszemélyes tálat), illetve egy nagy zacskónyi tökmag. Ha ezt még megfejeljük egy padlón alvással a gyerekágy mellett reggel félhatos ébredéssel, abszolút egy hétnyi fesztiválozás utáni hangulatot kapunk eredményül.

A legnagyobb szerencsétlenségemre, ma vérvételre kellett mennem korán reggel, busszal, gyerekkel, éhgyomorra…

Egy srác nagyon kedvesen megkérdezte tőlem, hogy segítsen-e leszállni a buszról.

Ahogy ránéztem fátyolos tekintettel, enyhe füstös sós tökmagos utóízzel a számban, amitől még mindig émelyegtem, csak egy dolog villogott a fejembe.

Ha most kinyitom a számat, és válaszolok, tuti hányni fogok…

De megembereltem magam, és mély levegő után mosolyogva csak megráztam a fejem.

Majd tova suhantam eltűnve a nyirkos reggeli félhomályban.

És a lényeg!!!

Erre a csodálatos, émelygős, éhgyomros, lapáttal fejbevágott állapotomra megittam másfél év után az első kávémat.

Büszkén jelenthetem:

Vasból van a gyomrom.

Gondoltam a terhességem, és most már lassan a "párkapcsolati krízisem" után, itt az ideje, hogy az életem megváltozását megünnepeljem, egy hajfestéssel. Új szakasz, új élet, új haj.

Felhívtam kedvenc fodrászomat, hogy időpontot kérjek. Nagyon izgatottan készülődtem.

Pinterestre fel!

Kiválogattam, hogy milyen hajak tetszenek, és kiválasztottam egy gyönyörű ombrét, hogy ehhez hasonlót szeretnék.

Itt vált valóra Pompom meséje.

Megszületett.

Mikor megláttam a végterméket a fejemen, azt hittem elájulok. Nem ombre lett, hanem egy vörös, ami néhol szőkés, sárgás.

~Te jó ég… Vele kell utcára mennem?~

Mosolygás, köszönöm, fizetés.

Lázasan gondolkoztam, hogy ilyenkor mit kell tenni. Most festették, még egyszer nem lehet. Vagy még is?

Másnap berohantam egy ismeretlen helyre, és közöltem:

- Szőkét! Most!

Igen… Hiba volt. Nem mindenhol fogta be a festék.

De nem baj… Pompom a barátom, és ma veszek egy kalapot…

Sokszor hallom azt a mondatot, hogy élvezd a terhességet.

Nem élvezem.

Ha nem az alhasam fáj, akkor a hátam és a gyomrom egyszerre.

Ha nem a hátam, és a gyomrom egyszerre, akkor azt érzem, hogy a bordám átlyukasztja a májam.

Olyan ez, mint a répamese.

Folytathatnám a végtelenségig…

De nem fogom!

Óva intenék mindenkit attól, amit én követtem el.

Mikor az iskolának vége, mindenkin úrrá lesz a kétségbeesés.

TEJÓÉG! Most mi lesz szegény növényekkel.

Aki figyelmetlen, az ilyenkor nyer egy növényt.

Lássuk, hogyan működik ez.

1. pont – Hitessük el házastársunkkal, hogy ő is akarta.

- Hazahoznám a fikuszt a kaméleonnak. Mit szólsz hozzá? Úgy is régóta terveztük, hogy kap egy ilyen fát, amin mászkálhat.

2. pont – Ha már a másik is akarja, akkor küldünk egy homályos képet a növényről. Ebből a képből ne derüljön ki, hogy mekkora, mert akkor biztos a nem.
3. pont – Mikor hozzuk el?

- Khm… Az iskola keddtől már tuti nem lesz nyitva, ezért csak addig lehet érte menni. (Persze az iskola péntekig nyitva volt, de ha ez kiderül, a fikusz sose kerül haza)

Innentől nyert ügyünk van. Már csak némi morgást kell elviselni. Ennek fő oka, hogy a fikusz előtt már haza szállíttattam az összes sulis cuccot az iskolából, ami már másodikban nem fog kelleni a gyerekeknek, és egy laza mozdulattal hajítottam le őket az előszobába, amivel korlátoztam a mozgást a háló, fürdő, és nappali között. Hogy a férjem szavaival éljek, egy hét szenvedés után:

- Megtennéd, hogy elpakolod a Vereckei-hágót az előszobából?

- Persze! – Jön a megnyugvást hozó válasz minden nap.

Sajnos a helyszínen fény derül a pici csalásra. Például a fikusz méretére. Egyetlen férjuram, ezen úgy felhúzta magát, hogy szegény fikusz földestül, mindenestül került keresztbe a kocsiba, és lógott ki a kocsi ablakán hazáig. Bosszúból pedig a mai napig nincs a kocsiból kitakarítva az odaborult föld. Így a hátsó ülése használhatatlan. Füvet is ültethetnénk a hátsó ülésre, csak öntözni kéne.

 A végén felcipeltük, és betettük a Vereckei-hágó közepére.

Közeledik a jó idő, és ilyenkor mindig megjön a kedvem az olvasásához. Ilyenkor kiválasztok egy írót, megnézem, hogy milyen könyveket írt, és végig olvasom minden írását.

Tavaly Szabó Magdát választottam. Az ő világa nagyon közel áll hozzám.

A 2016-os íróm Émile Zola lett. Ennek két oka van.

Az egyik ilyen ok, hogy megfogadtam három éve, mikor saját háztartásom lett, hogy soha nem lesz olyan könyv a polcomon, amit nem olvasok el. Zolától tavaly két francia nyelvű regényt is vásároltam, de időm egyiket se volt elolvasni. 

A másik ok, hogy „A Hölgyek Öröme” c. regényét 13 évesen úgy szerettem, mint a Jane Eyre-t.

Pénteken beszélgettem egy kolléganőmmel, aki minden olyan regényt, amit én tizenkettőtől tizenöt éves koromig olvastam, elkezdett megnézni BBC-s feldolgozásban. Vicces volt összevetni, hogy ő miként látja a filmekben a karaktereket, és én miként láttam őket a könyvekben. A beszélgetés alatt rájöttem, hogy a férjem pont olyan, mint Mr. Rochester, James Onedin, Bolkonszkij gróf, John Moray, Mr. Darcy és még sorolhatnám. Ezekben a karakterekben az a közös, hogy a marcona, rideg külső mögött, egy csodálatos romantikus, szerelmes hős bújik meg, akik bármire képesek a szeretett nőért. Engem ez a felfedezés nagyon meglepett.

Remélem mindet sikerül beszereznem, mert egyik évben "Az Elátkozott királyok"-kal nagyon megszenvedtem. Nem sikerült minden részt megszereznem. De nyugtat a tudat, hogy 21 évesen már egyszer minden részét elolvastam.

Wikipédiáról leszedett lista:

• Rougonék szerencséje
• A hajsza
• Párizs gyomra
• Plassans meghódítása
• Mouret abbé vétke
• A kegyelmes úr
• A Patkányfogó
• Szerelem
• Nana
• Tisztes úriház
• A Hölgyek Öröme – Már olvastam, de ismétlés a …
• Életöröm
• Germinál
• A mestermű
• A föld
• Az álom
• Állat az emberben
• A pénz
• Az összeomlás
• Pascal doktor

A Három város regényciklusa

• Lourdes
• Róma
• Párizs

A Négy Evangélium regényciklusa

• Termékenység
• Munka
• Igazság

Kedves Buborék Világ!

Nagy lelkesedéssel olvastam egész télen azt az elenyésző mennyiségű bejegyzést, amit kreáltál a blogra. Néha szánalommal töltött el az a szenvedés, aminek tanúja voltam. Ez a tornázós borzalom. Vagy csináld, vagy ne csináld. Lehetőleg nem szeretnék még egy olyan bejegyzést látni, hogy „dejóújrakezdtem”, derosszfájmindenem”.

Üdvözlettel,

Egy Hűséges Olvasó