Gondoltam a terhességem, és most már lassan a "párkapcsolati krízisem" után, itt az ideje, hogy az életem megváltozását megünnepeljem, egy hajfestéssel. Új szakasz, új élet, új haj.

Felhívtam kedvenc fodrászomat, hogy időpontot kérjek. Nagyon izgatottan készülődtem.

Pinterestre fel!

Kiválogattam, hogy milyen hajak tetszenek, és kiválasztottam egy gyönyörű ombrét, hogy ehhez hasonlót szeretnék.

Itt vált valóra Pompom meséje.

Megszületett.

Mikor megláttam a végterméket a fejemen, azt hittem elájulok. Nem ombre lett, hanem egy vörös, ami néhol szőkés, sárgás.

~Te jó ég… Vele kell utcára mennem?~

Mosolygás, köszönöm, fizetés.

Lázasan gondolkoztam, hogy ilyenkor mit kell tenni. Most festették, még egyszer nem lehet. Vagy még is?

Másnap berohantam egy ismeretlen helyre, és közöltem:

- Szőkét! Most!

Igen… Hiba volt. Nem mindenhol fogta be a festék.

De nem baj… Pompom a barátom, és ma veszek egy kalapot…

Ma anyósommal bejártuk az IKEA-t, és arra jutottam, hogy én nem lakást szeretnék. Hiszen az olyan unalmas. Évekig ugyanaz a szoba, ugyanaz a konyha, fürdő... Folytathatnám a sort bőven.

Az IKEA-ban szeretnék élni.

Mindennap másik szobában aludhatnék, másik konyhában főzhetnék (mindennap összekoszolhatnék egy konyhát, és semmit nem mosogatnék, csak átsétálnék a másikba). Csodálatos lenne.

Lehet nem is lakást kéne venni, hanem IKEA-t.

A palacsinta minden családban alap ételnek számít. Én is a „szakácskönyvem” első lapjaira firkáltam fel. Az első pár alkalommal mindig tapasztaltam valami furcsaságot, amitől nekem sose ízlett annyira. Ezért minden alkalommal javítgattam rajta egy kicsit, így jött létre a számomra tökéletes palacsinta receptje:

- 2 tojás

- fél kiló liszt

- 1 liter tej

- 1 zacskó vaníliás cukor + 1 csapott ek. cukor

- 1 csipet só

- 1 pohár víz

- olaj (a tésztába egy pici) 

Először egy tálba dobálok mindent az olajon kívül, és összekeverem. Utána hagyom állni 10 percig. Volt idő, mikor egyből kisütöttem, de a tésztának is jobb állaga lesz, ha hagyom pihenni.

Mielőtt kisütöm, én átszűröm. Ha valaki ki tudja keverni csomómentesre a tésztáját, az előtt meghajolok, nekem még nem sikerült.

Végül öntök bele egy pici olajat, mert nem szeretem a serpenyőt kenegetni percenként. Ráadásul attól nekem nagyon nehéz, olajos lesz a végeredmény.

Sütés:

Az első mindig leragad. Ilyenkor pánikba esem, és rájövök, hogy inkább császármorzsa szerűen tálalom. De a második már mindig szép, és én is megnyugszom.

Sok sikert kívánok az elkészítéséhez!

Jó étvágyat!

Palacsinta variációk, mikor kétségbeesünk, és elfáradunk:

(Az alap recept anyukámtól származik.)

fogalmam sincs. Azt tudom, hogy mitől érzem jónak a saját kapcsolatomat (2 hete, házasságomat). Nem egyszer mondták már nekem, – szám szerint hárman! – reményt ad nekik, amit nálunk látnak. Mekkora csoda, hogy egymás mellet szeretnénk leélni az életünket. Ez nagyon ritka.

Itt, most szeretném leszögezni, az én tapasztalataim alapján, ami túl szép, hogy igaz legyen, az nem is az. Tehát a legtökéletesebb dolgokból az esetek többségében kiderül, hogy a legtökéletlenebbek. A mi életünk se tökéletes, és nekem pont ettől olyan izgalmas.

Hat éve ismerkedtünk meg. Mind a ketten nagyon jól éreztük magunkat egyedül. Nekem akkor már egy éve nem volt barátom. Megtaláltam önmagam, és szerencsére azóta sem veszítettem el. Nem kerestük a szerelmet. Nem volt rá szükségünk. Ajándékba kaptuk.  Talán ettől olyan különleges.

Amitől jó:

1. Nagyon hasonló családi hátterünk van. Ugyanazt az értékrendet kaptuk a szüleinktől.
2. Jó hatással vagyunk egymásra. Pl.:
   • Megtanított nem késni.
   • Kigyógyítottam az egyke betegségéből.
3. Hagyunk egymásnak személyes teret. Attól, hogy együtt élünk, még el tudjuk magunkat foglalni. Nem csüngünk mindig egymás nyakán.
4. Maximálisan megbízunk egymásban. Nekem ő a tökéletes férfi, neki én vagyok a tökéletes nő.
5. A legcsodálatosabb anyóst kaptam. Kitartást tanultam tőle. Neki köszönhetem a sportszenvedélyemet. Ő vett rá a futásra. Együtt kezdtük, és azóta is néha együtt járunk futni.
6. Hat év után is nyugodtan mondtuk ki, hogy igen.

Amitől izgalmas:

1. Hatalmasakat tudunk veszekedni. A veszekedéseink többsége ugyanarról szól, és mindig ugyanazokon a pontokon halad végig. Elkezdődik valami ostobaságon, jönnek a régi sérelmek. Én elkezdem pakolni a ruháimat – a férjem ilyenkor leül, és elkezd röhögni. Sértődötten kérdezem: 

- Mi olyan vicces? – Szememben könnyek gyűlnek, érzem, ahogy a meg nem értettség, és az elkeseredés úrrá lesz a lelkemen. Közben egy zacskóba dobálom a cuccaimat.

- Mennyire utálni fogod, mikor vissza kell pakolni.

Érzem, ahogy a meleg, sós könny végig csúszik az arcomon, és elegánsan landol az egyik pólómon. Lenézek a zacskóra. Sóhajtok egyet. Majd átfut az agyamon – „Basszus, tényleg!”

Majd hagyom az egészet a francba és megöleljük egymást.

Ettől függetlenül, még vissza kell pakolnom…

2. Attól függően, hogy ki készíti a reggelit, amiből több van, azt mindig a másiknak adjuk.
3. Munkamegosztás! Ő főz, én takarítok.
4. Mindig megbocsájtja a pólóin esett károkat, amiket azok a fránya, zsebben elbújt papírzsepik okoznak a mosógépben.
5. Gondolkodás nélkül felkelek az éjszaka közepén is, hogy vizet hozzak neki, ha ő azt szeretné.
6. Atyáskodik felettem, amitől a falra mászom, de nélküle nem hiszem, hogy még életben lennék.
7. A legcsodálatosabb, hogy ugyanúgy utál idegen helyen aludni, mint én. Így nem fárasztjuk egymást azzal, hogy menjünk wellness szállóba, vagy bárhová, ahol több napot kell eltölteni.
8. Mindennap megveszem a két Túró Rudit, amitől szebb lesz a napja, mikor hazaér.
9. Mindent meg tudok vele beszélni, mert ő a legjobb barátom.

Sokáig folytathatnám még a felsorolást. Nem tudom, hogy ez segítene-e bárkinek, hiszen nincs konkrét recept. De egy biztos, szerintem a kilences pontban van a lényeg. Legjobb barátok vagyunk, és a hisztik ellenére is imádjuk egymást.

Körülbelül egy évvel ezelőtt drága férjemmel bementünk lefoglalni az esküvőnk időpontját. Mindennek utána jártunk, és úgy érezve, hogy minket senki nem lephet meg, beléptünk az irodába.

Félszegen válaszolgattunk a nekünk feltett kérdésekre, mire jött a meglepetés +1 bónusz kérdés:

- Maradjon a neve, vagy szeretné felvenni az úr nevét?

- Tessék? – sápadtam el egy pillanat alatt, és milliónyi gondolat szállta meg az agyam. Vegyem fel a barátom görög nevét?! De annyira szeretem a saját nevemet!  

- A neve maradjon vagy felveszi a férje nevét? – Jött egy árnyalattal tagoltabban, és keményebben a kérdés újra.

- Szeretném megtartani a nevem. – Jelentettem ki magabiztosan, majd mosolyogva oldalra pillantottam a barátomra, aki csak pislogott.

- Te nem akarod felvenni a nevem? – Kérdezte síri hangon.

- Ööö… Ezt most itt kell megbeszélni? - Óvatoskodtam.

- Igen.

- Ez hol van feltüntetve, hogy nekünk ezt ilyenkor kell eldönteni? – Erre valamiért senki nem válaszolt, csak szúrós tekintetek meredtek rám. Egyfelől az ügyintéző részéről, másfelől a sápadt barátom részéről. DELYÓ!!!!!! (Így csupa nagybetűvel és elipszilonosjével.)

- Ha felveszem a neved, nem tudunk majd pizza-t rendelni. – Próbáltam érvelni.

- Rendelhetjük bármilyen névre.

- Igaz…

És így lettem ……….-né és a saját nevem.

Akkor még nem is sejtettem, hogy micsoda ellenérveket hozhattam volna még fel. De ma ezt is megtanultam.

Reggel az önkormányzatban kezdtem, a házassági anyakönyvi kivonattal felvértezve, ahol két és fél órát ültem. Három számot kaptam. Természetesen a háromból kettőt azonnal be is hívtak, de egyikkel sem tudtak mit kezdeni, amíg a harmadik számmal meg nem kapom a személyimet. Ott kifizettem az 1500 forintot, majd a lakcímkártyáért még 500 forintot. Ha már ott voltam csináltattam ügyfélkaput is. Ez külön sorszám, de nagyon hasznos!

Ezek után átmentem adókártyát igényelni. Ott is eltöltöttem 1 órát, mivel nyár van, és értelem szerűen mindenkinek jár a szabadság. Ott megtudtam, hogy mivel ideiglenes a személyigazolványom, ezért igazolást nem kaphatok az új adókártyámról. Csak megrendelhetem. Még pár éve elhagytam az adókártyámat, és csak igazolást kaptam róla, ezért most kellett kifizetnem a 3000 forintot. Ha leadjuk a régit, akkor ingyenes.

A legkellemesebb a TAJ kártya ügyintézés volt. Szintén ingyenes, és nagyon gyorsan megvan a Teve utcában. Megkérdezték hol a régi. Pironkodva vallottam be, hogy az anyukámnál, de ha kell haza megyek érte. Szerencsére nem kellett.

A bankba nem lehet ideiglenes személyigazolvánnyal semmit se csinálni. 3 hét, megjön a valódi és utána intézhetek mindent.

A jogosítvány intézésnél, orvosi papír kb. 6000 forint, új jogosítvány 4000 forint. De nálam ez még ráér, mert majd egyszer mesélek arról, hogy miért nem vezetek…

Összességében egy nap alatt sok mindent el lehet intézni, és sok mindent nem. Érdemes a háziorvosnál kezdeni, hogy az okmányirodában egyszerre tudjuk igényelni a személyigazolványt, lakcímkártyát, és az új jogosítványt. Illetve lehet érdemes megvárni a további ügyintézéssel a már igazi, hosszútávra szóló személyigazolványunkat.

Mégis a legfontosabb, hogy esküvő időpontfoglalás előtt beszéljük meg a barátunkkal, hogy ne ott kelljen kínosan feszengve eldönteni ezt a fontos kérdést, idegenek előtt.