fogalmam sincs. Azt tudom, hogy mitől érzem jónak a saját kapcsolatomat (2 hete, házasságomat). Nem egyszer mondták már nekem, – szám szerint hárman! – reményt ad nekik, amit nálunk látnak. Mekkora csoda, hogy egymás mellet szeretnénk leélni az életünket. Ez nagyon ritka.
Itt, most szeretném leszögezni, az én tapasztalataim alapján, ami túl szép, hogy igaz legyen, az nem is az. Tehát a legtökéletesebb dolgokból az esetek többségében kiderül, hogy a legtökéletlenebbek. A mi életünk se tökéletes, és nekem pont ettől olyan izgalmas.
Hat éve ismerkedtünk meg. Mind a ketten nagyon jól éreztük magunkat egyedül. Nekem akkor már egy éve nem volt barátom. Megtaláltam önmagam, és szerencsére azóta sem veszítettem el. Nem kerestük a szerelmet. Nem volt rá szükségünk. Ajándékba kaptuk. Talán ettől olyan különleges.
Amitől jó:
- Nagyon hasonló családi hátterünk van. Ugyanazt az értékrendet kaptuk a szüleinktől.
- Jó hatással vagyunk egymásra. Pl.:
- Megtanított nem késni.
- Kigyógyítottam az egyke betegségéből.
- Hagyunk egymásnak személyes teret. Attól, hogy együtt élünk, még el tudjuk magunkat foglalni. Nem csüngünk mindig egymás nyakán.
- Maximálisan megbízunk egymásban. Nekem ő a tökéletes férfi, neki én vagyok a tökéletes nő.
- A legcsodálatosabb anyóst kaptam. Kitartást tanultam tőle. Neki köszönhetem a sportszenvedélyemet. Ő vett rá a futásra. Együtt kezdtük, és azóta is néha együtt járunk futni.
- Hat év után is nyugodtan mondtuk ki, hogy igen.
Amitől izgalmas:
- Hatalmasakat tudunk veszekedni. A veszekedéseink többsége ugyanarról szól, és mindig ugyanazokon a pontokon halad végig. Elkezdődik valami ostobaságon, jönnek a régi sérelmek. Én elkezdem pakolni a ruháimat – a férjem ilyenkor leül, és elkezd röhögni. Sértődötten kérdezem:
- Mi olyan vicces? – Szememben könnyek gyűlnek, érzem, ahogy a meg nem értettség, és az elkeseredés úrrá lesz a lelkemen. Közben egy zacskóba dobálom a cuccaimat.
- Mennyire utálni fogod, mikor vissza kell pakolni.
Érzem, ahogy a meleg, sós könny végig csúszik az arcomon, és elegánsan landol az egyik pólómon. Lenézek a zacskóra. Sóhajtok egyet. Majd átfut az agyamon – „Basszus, tényleg!”
Majd hagyom az egészet a francba és megöleljük egymást.
Ettől függetlenül, még vissza kell pakolnom…
- Attól függően, hogy ki készíti a reggelit, amiből több van, azt mindig a másiknak adjuk.
- Munkamegosztás! Ő főz, én takarítok.
- Mindig megbocsájtja a pólóin esett károkat, amiket azok a fránya, zsebben elbújt papírzsepik okoznak a mosógépben.
- Gondolkodás nélkül felkelek az éjszaka közepén is, hogy vizet hozzak neki, ha ő azt szeretné.
- Atyáskodik felettem, amitől a falra mászom, de nélküle nem hiszem, hogy még életben lennék.
- A legcsodálatosabb, hogy ugyanúgy utál idegen helyen aludni, mint én. Így nem fárasztjuk egymást azzal, hogy menjünk wellness szállóba, vagy bárhová, ahol több napot kell eltölteni.
- Mindennap megveszem a két Túró Rudit, amitől szebb lesz a napja, mikor hazaér.
- Mindent meg tudok vele beszélni, mert ő a legjobb barátom.
Sokáig folytathatnám még a felsorolást. Nem tudom, hogy ez segítene-e bárkinek, hiszen nincs konkrét recept. De egy biztos, szerintem a kilences pontban van a lényeg. Legjobb barátok vagyunk, és a hisztik ellenére is imádjuk egymást.
