Nos… Főzés…
Mint a receptes résznél láthatjátok, főzés terén az energiaminimumra törekvés elvét alkalmazom. Bár az internetről ömlik a lábam elé a sok csoda konyhatündér élete, borzasztóan irigykedek. Nekem erre nincs időm.
Jóóóó, tudom. arra van időnk, amire akarjuk. De nem…
Kezdeti félelmeimet leküzdve megkezdtem a hozzátáplálást. Mondtam a férjemnek, hogy sajnos azt mondják, ha bébiételeket adok a kicsinek, akkor rászokik, és nem eszi majd meg a főztömet.
- Nem baj drágám, ahogy tudatára ébred, azt egyébként se fogja.
Van némi igaza, de
- hiszek a fejlődés csodájában.
- hiszek benne, ha csak az én főztömet fogyasztja, az a kép fog benne kialakulni, hogy az a jó. Csak kellő odafigyeléssel el kell érnem, hogy tizennyolc éves koráig senki másét ne kóstolhassa meg.
Szóval visszatérve, az egyik kedvenc receptem:
Fogj egy szép almát. Reszeld le (de ne héjastul), és tálald sok szeretettel.
Jó étvágyat!
