Húúúúúúúúúúderégnemírtam.
Ennek nem az időhiány az oka. Chris csodálatosan fejlődik. Bölcsődés lett.
Már le is tudtuk a kötelező köröket.
- hét
Első nap után este 39 fokos láz. Ami valahogy nálunk felejtette magát még 6 napra.
- hét
SIKER!
- hét
Második nap este „óóóénmártudomkezelni” láz.
Bemegyek altatás utáni utolsó utáni ellenőrzésre. Furán veszi a levegőt. Apa megnézi. Felemeli.
Remegés, ébresztés, hűtőfürdő.
Nem múlik. Nem baj. Mentő.
Megjönnek, nevetnek, semmi baj, megnyugvás. Majd a szokásos mondat:
- De azért bevisszük…
Mentős nyugtat. Magukat ki fogják dobni. Ennek a gyereknek kutya baja. Nem volt lázgörcse.
Megérkezünk. Bezzeg az én gyomromban olyan görcs van, mert már ismerem a szerencsénket.
Persze. Bent kell maradnunk, mert mi ilyenek vagyunk.
Két nap kórház.
- hét
Megint bölcsi. Még csak szerda van, de ma reggel már szívtam az orrát.
Most imádkozom…