Minden nyáron elhatározom, hogy NA, akkor most nagyon sportos leszek. Gyönyörűen kidolgozott fenekem és felsőtestem lesz. Természetesen a kezdeti lelkesedés után jön a szeptember, munka, őszi fáradtság, (esküszöm ez ugyanúgy létezik, mint a tavaszi!!!) és abba marad.

Már nagyon okosan rájöttem, hogy ez azért történik így minden éveben, mert igazából én egy medve vagyok.

A medvék télen raktároznak, és téli álmot alszanak. Szerintem így vagyunk mi ezzel emberek is. Jön a meleg, mint a kis részecskék felpörgünk, tele leszünk energiával, futunk, úszunk, mászunk... Hoppá, megérkezik a tél, és én lazán feladom a kondimat, és elmegyek téli álmot aludni.

Most itt fogadom, hogy ebben az évben ez nem történhet meg. Ha így lesz, akkor bebizonyosodik, hogy egy medve vagyok. Habár a macik cukik, de én csak azért sem hagyom magam! Nem maci leszek, hanem Zsófi... 

Sok kitartással, és akarat erővel.

Büszkén mondhatom, hogy tegnap is, és ma is edzettem egy-egy órát.

Régen a testnevelő tanárom mindig azt mondta, – már amikor részt vettem a torna órán – ha egy kemény edzés után izomlázam lesz, dolgozzak rá és elmúlik.

Ez egy hazugság!

Kipróbáltam, és nagyon durva fájdalmaim vannak. Se ülni, se állni nem tudok. Ráadásul beállt a nyakam.

Holnap megyek az esküvői ruhámat felpróbálni. Olyan leszek benne, mint egy robot.

De legalább nem kell izgulnom, hogy megmozdulok közben…

Azért váltottam munkahelyet, mert nagyon messze volt, és nehéz volt a bejutás. „Rendszerint ilyenkor nagyon izzadtam”. Mind a késés gondolatától, mind a futástól, ami a „csak érjük el a buszt” érzésből eredt. Az új munkahelyem már közelebb van, de ma rádöbbentem, hogy ettől még ugyanúgy folyamatos késésben vagyok. Ma futásnak eredtem a busztól a munkahelyemig és mire a munkahelyemre értem, lett egy új „barátom”. Miközben kiscipőben, táskával, és kabáttal az oldalamon futottam a 25 fokos hőségben – ilyenkor ez már hőségnek számít – kifordult elém egy futó. Egy ideig előttem haladt, de esélye sem volt. Megelőztem. Előzés közben egymásra nevettünk, majd a piros lámpánál muszáj volt megállnom, nehogy komoly szabálysértést kövessek el. Ez a futót egyáltalán nem zavarta és tisztességtelen előnyre tett szert velem szemben. Ezt sérelmezve, mikor zöldre váltott a lámpa, megint belehúztam és ugyancsak lehagytam. Éreztem, ahogy elhagy az erőm, de még küzdöttem! Vesztettem.  

- Csak nem lekésted a buszt? – kérdezte nevetve, mikor elhaladt mellettem.

- De igen… - Válaszoltam kicsit csalódottan. Legyőzöttként, de nagyon büszkén.

Habár nem győztem le a futót, a munkahelyemre pontosan beérkeztem. Se előbb, se később…

Erre pedig nagyon büszke vagyok.

Nem is tudom, hogy hányadik cikket olvasom arról, miként fogyjunk, illetve miként ne. És a személyes kedvencem: Hol szúrjuk el? Én vállalom a gyengeségem! Sőt! Rengeteg kifogást tudok találni arra, hogy miért nem sikerült neki kezdeni. Mert csak elkezdeni nehéz…

Nyáron lesz az esküvőm és természetesen csodálatosan szeretnék kinézni.  

Mindennap úgy kelek fel, hogy elérkezett az idő. Ma kevesebbet eszem és este, ha haza érek a munkából, biztos végig csinálok egy Péntek Enikős videót. Érzem magamban az energiát! Természetesen egy vödör kávé után.

A munkahelyemre röpke egy és negyedóra alatt érek be, jobb esetben. Ott sok-sok órát dolgozom. Hazafelé ugyanennyi csak még bemegyek vásárolni. Mert muszáj egészségesen táplálkozni. Egy étkezés se maradjon ki. Belépve az ajtón felmérem a helyzetet. Előbb kéne tornázni és csak utána enni, de ha már pont itt a kezemben minden, és pont el kell pakolni, akkor már összedobok egy szendvicset. Majd utána egy óra múlva szépen hozzálátok a tornához.

Ahogy este nyolc felé közeledik az óra mutatója, egyre jobban eluralkodik rajtam a bűntudat. Még mindig megtehetném, hogy elkezdem. Csak félóra lenne és büszkén nézhetnék tükörbe. De ilyenkor már a barátom bármikor hazaérhet. Fogadjam azzal, hogy éppen fekvőtámaszokat nyomok a padlón remegve?

Megjegyzem, egy nyaramba került, hogy meg tudjak csinálni tíz fekvőtámaszt egymásután. Akkor olyan büszke lettem magamra, hogy egyből le is álltam vele. Minek folytatni? Én már képes vagyok rá. Azóta is azt hirdetem, hogy bármikor képes vagyok rá! Mindezt nagyon meggyőzően tudom állítani. Mélyen a másik szemébe nézve, hogy megrettenjen. Velem akarsz szórakozni, mikor én ilyen „erős” vagyok?! Roppant hatásos! És van valóság alapja!

Este kilencnél jár az idő. Mai nap már biztos nem leszek képes tornázni. Ráadásul, ha már ennyire nem jött össze, akkor eszem még egy szendvicset, és holnap majd megint megpróbálom elkezdeni.

Ebből következik az, amit egyszer egy nagyon okos ember mondott nekem:

„Hidd el, én mindig akkor hízom, mikor fogyókúrázni kezdek. Mivel elbuktam az előző napot ezért jó sokat eszem - már úgyis mindegy alapon - másnap érzem, hogy megint el akarom kezdeni, de a fogyókúra szótól éhes leszek. Ilyenkor felszedek magamra. Aztán feladom a fogyókúrát. Olyankor szoktam fogyni.”

Úgy érzem én is ezt fogom alkalmazni. Megeszem, amit szeretnék, és ha jobb idő lesz, akkor biztos a futáshoz is megjön majd a kedvem, kényszerítés nélkül.