Tegnap némi biztatásra végre erőt vettem magamon, és kimentem futni a Margitszigetre.

Nagyon jól esett. Régen voltam utoljára, és rá kellett jönnöm, hogy hiányzott már.

Az elején azt hittem egy kilométert se bírok megtenni. Nagyot néztem, mikor rájöttem, hogy sikerült az öt kilométer.

Mindenkit csak biztatni tudok, hogy kezdje el. Tudom, hogy az elején nehéz megtenni az első métereket, de utána olyan jól esik tudni, hogy ma is megmozdultam.

Mikor nekiláttam eszembe jutott, hogy hogyan szoktattam rá magamat a hosszabb távú futásra.

Emlékszem, már tavasz vége volt, és minden reggel kint kezdtem a szigeten. Sokáig nem mertem körbe futni, azzal a felkiáltással, hogy úgy se sikerülhet. Ezért a pesti oldalra néző részen futkostam oda-vissza. 

Körülbelül egy hónap után éreztem azt először, hogy akkor én most megpróbálom. Nagyon meleg volt, pedig reggel fél nyolc körül lehetett. A negyedik kilométernél éreztem, hogy ez nem fog menni. Nekem tuti nem fog menni. 

Mikor újra megérkeztem a lépcsőkhöz, olyan boldog lettem, hogy küldtem egy körsms-t mindenkinek, aki csak fontos volt nekem, hogy nem fogjátok elhinni, körbe futottam a Margitszigetet!

Vicces, mert azóta, egyszer sem volt olyan, hogy ne tettem volna meg a teljes kört. Kivétel a tegnapot. Úgyhogy ez a jel arra, hogy megint el kell kezdenem keményen a futást, mert nem lesz ez így jó.

Nem láttam semmit, ezért a terrárium üvegéhez nyomtam a homlokom.

- Hol vannak?

- Hát ott! Nem látod?

- De, tényleg! Olyan ijesztően néz a szemembe az egyik. Érzem, hogy gyűlöl.

- Ne bolondozz! Nézd milyen jó fej!

- Valami nem stimmel…

- Menj odébb, megetetem őket.

- De óvatosan! Nehogy kijöjjenek! Nagyon félek tőlük. Vigyázz! Kijön! – Rettegve futottam, és jött utánam. – Bántani akar! Csinálj valamit! Üsd agyon! Ott a könyvvel! Üsd már le! Most ott van a szekrénynél! Te jó ég, elkapta a lábam!

- Nézd agyonütöttem!

- Meghalt?

- Nem még él.

- Nézd! Itt azt írja a facebookon, hogy „Nagyon szeretem Zsófit”. Csak megakart ölelni, mi meg bántottuk.

- Ne sírj, meggyógyul!  

Erre felébredtem. Az ébredés után még sokáig rosszul éreztem magam. Csak megölelni akart álmomban az a valami. Én meg félreértettem, és agyonüttettem egy könyvvel.

Sokat gondolkoztam ezen az álmomon. Ki az, aki szeret engem, de én félre értem a jeleit, és azt hiszem, hogy gyűlöl. Illetve hány olyan kapcsolat van egy ember életében – barát, szerelem, család – ahol a nem megfelelő kommunikáció miatt folyamatosan falat emelünk magunk köré, és félre értve a másik jeleit gyakran visszautasítjuk. Egyre durvábban. Pedig lehet, hogy épp közeledni szeretne. Csak ő se tudja a megfelelő módját.

A minap egyik nagyon kedves ismerősöm mesélte, hogy miként veszett össze a facebookon. Eszembe jutott az álmom, és elmeséltem neki. Megkértem, gondolja át még egyszer a beszélgetést. Hiszen ahogy hangsúlyozta a mondatokat, azok mind a belső sértődöttségéből fakadtak. Nem a másik fél hangja volt. Az ő belső hangja. Ahogy felidéztük a beszélgetést rájöttünk, hogy más hangsúllyal egy teljesen más fajta értelmet nyerünk. Nevettünk és megígérte, hogy rendezi a vitát élőszóban.

Ilyenkor döbbenek rá, hogy mennyire veszélyes kapcsolatainkra, gondolkodásmódunkra az írott szöveg.

Még mindig töprengek rajta, hogy kiről álmodtam. Remélem, egyszer rájövök, és rendezhetem vele a viszonyomat. Addig is innen üzenem neki, hogy én is nagyon szeretem!

Épp ülök és bámulom a tv-t. Édes szabadság.

Közben azon gondolkozom, hogy miért kell a világnak még tv nézés közben is lelkiismeret furdalást okoznia.

Kényelmesen eszem a kis banános krémtúrómat, erre jön a zsírpárnás, most lefogyok reklám. Képekkel illusztrálva, hogy hová fog lerakódni és micsoda narancsbőr hegyeim lesznek, ha nem használom az általuk szabadalmaztatott tuti terméket. Közben a csinos lány föl-le mászkál a reklámban olyan bőrrel, amiről mindig is álmodtam.

Lehunyom a szemem és látom, ahogy bátran, fürdőruhában, végig sétálok a strandon a derekam köré csavart lepedő nélkül. Lehangoló.

Azt vettem észre, hogy minél közelebb kerülök a harminchoz, egyre mélyebben megérintenek ezek a reklámok. Ráadásul úgy elromlott az idő, mintha szeptember elseje lenne. Érzem, hogy ma nagyon rám telepedett az elő őszi fáradtság (Igen, ez is létezik! Sok hasonló fáradtság típust ismerek még…)

El is vették a kedvemet a krémtúrómtól.

Körülbelül egy évvel ezelőtt drága férjemmel bementünk lefoglalni az esküvőnk időpontját. Mindennek utána jártunk, és úgy érezve, hogy minket senki nem lephet meg, beléptünk az irodába.

Félszegen válaszolgattunk a nekünk feltett kérdésekre, mire jött a meglepetés +1 bónusz kérdés:

- Maradjon a neve, vagy szeretné felvenni az úr nevét?

- Tessék? – sápadtam el egy pillanat alatt, és milliónyi gondolat szállta meg az agyam. Vegyem fel a barátom görög nevét?! De annyira szeretem a saját nevemet!  

- A neve maradjon vagy felveszi a férje nevét? – Jött egy árnyalattal tagoltabban, és keményebben a kérdés újra.

- Szeretném megtartani a nevem. – Jelentettem ki magabiztosan, majd mosolyogva oldalra pillantottam a barátomra, aki csak pislogott.

- Te nem akarod felvenni a nevem? – Kérdezte síri hangon.

- Ööö… Ezt most itt kell megbeszélni? - Óvatoskodtam.

- Igen.

- Ez hol van feltüntetve, hogy nekünk ezt ilyenkor kell eldönteni? – Erre valamiért senki nem válaszolt, csak szúrós tekintetek meredtek rám. Egyfelől az ügyintéző részéről, másfelől a sápadt barátom részéről. DELYÓ!!!!!! (Így csupa nagybetűvel és elipszilonosjével.)

- Ha felveszem a neved, nem tudunk majd pizza-t rendelni. – Próbáltam érvelni.

- Rendelhetjük bármilyen névre.

- Igaz…

És így lettem ……….-né és a saját nevem.

Akkor még nem is sejtettem, hogy micsoda ellenérveket hozhattam volna még fel. De ma ezt is megtanultam.

Reggel az önkormányzatban kezdtem, a házassági anyakönyvi kivonattal felvértezve, ahol két és fél órát ültem. Három számot kaptam. Természetesen a háromból kettőt azonnal be is hívtak, de egyikkel sem tudtak mit kezdeni, amíg a harmadik számmal meg nem kapom a személyimet. Ott kifizettem az 1500 forintot, majd a lakcímkártyáért még 500 forintot. Ha már ott voltam csináltattam ügyfélkaput is. Ez külön sorszám, de nagyon hasznos!

Ezek után átmentem adókártyát igényelni. Ott is eltöltöttem 1 órát, mivel nyár van, és értelem szerűen mindenkinek jár a szabadság. Ott megtudtam, hogy mivel ideiglenes a személyigazolványom, ezért igazolást nem kaphatok az új adókártyámról. Csak megrendelhetem. Még pár éve elhagytam az adókártyámat, és csak igazolást kaptam róla, ezért most kellett kifizetnem a 3000 forintot. Ha leadjuk a régit, akkor ingyenes.

A legkellemesebb a TAJ kártya ügyintézés volt. Szintén ingyenes, és nagyon gyorsan megvan a Teve utcában. Megkérdezték hol a régi. Pironkodva vallottam be, hogy az anyukámnál, de ha kell haza megyek érte. Szerencsére nem kellett.

A bankba nem lehet ideiglenes személyigazolvánnyal semmit se csinálni. 3 hét, megjön a valódi és utána intézhetek mindent.

A jogosítvány intézésnél, orvosi papír kb. 6000 forint, új jogosítvány 4000 forint. De nálam ez még ráér, mert majd egyszer mesélek arról, hogy miért nem vezetek…

Összességében egy nap alatt sok mindent el lehet intézni, és sok mindent nem. Érdemes a háziorvosnál kezdeni, hogy az okmányirodában egyszerre tudjuk igényelni a személyigazolványt, lakcímkártyát, és az új jogosítványt. Illetve lehet érdemes megvárni a további ügyintézéssel a már igazi, hosszútávra szóló személyigazolványunkat.

Mégis a legfontosabb, hogy esküvő időpontfoglalás előtt beszéljük meg a barátunkkal, hogy ne ott kelljen kínosan feszengve eldönteni ezt a fontos kérdést, idegenek előtt.

Ez a nap pipa.

Sikerült tornáznom kemény 20 percet! 

Büszke vagyok magamra!

Minden nyáron elhatározom, hogy NA, akkor most nagyon sportos leszek. Gyönyörűen kidolgozott fenekem és felsőtestem lesz. Természetesen a kezdeti lelkesedés után jön a szeptember, munka, őszi fáradtság, (esküszöm ez ugyanúgy létezik, mint a tavaszi!!!) és abba marad.

Már nagyon okosan rájöttem, hogy ez azért történik így minden éveben, mert igazából én egy medve vagyok.

A medvék télen raktároznak, és téli álmot alszanak. Szerintem így vagyunk mi ezzel emberek is. Jön a meleg, mint a kis részecskék felpörgünk, tele leszünk energiával, futunk, úszunk, mászunk... Hoppá, megérkezik a tél, és én lazán feladom a kondimat, és elmegyek téli álmot aludni.

Most itt fogadom, hogy ebben az évben ez nem történhet meg. Ha így lesz, akkor bebizonyosodik, hogy egy medve vagyok. Habár a macik cukik, de én csak azért sem hagyom magam! Nem maci leszek, hanem Zsófi... 

Sok kitartással, és akarat erővel.