Új lakó költözött a lakásunkba. Nagyon kedves, és vicces. Imádja, ha kint lehet és gyűlöli az Iphone-t. 

Dióhéjban ennyit I. Györgyről.

Több szót érdemel az, amit eszik. Hát semmi értelmeset. Szó szerint tücsköt, bogarat.

Ma berohantam a kereskedésbe, hogy szeretnék tücsköt a kaméleonomnak.

- Mekkorát? – jött a váratlan kérdés.

- Óóóóóó. Megmondom szemmértékre! – Vágtam rá bátran és kiválasztottam egy doboz tücsköt. Gondoltam ez pont olyan, mint amit tegnap evett. Méretre is. Hazaérve tapasztaltam, hogy ezek ciripelnek. Ajjajj. Ilyen még nem volt. Felkaptam a dobozt, hogy rohanjak visszacserélni, mikor a lábamnál egy helyes kis tücsök ugrált el. Nagy sikítások közepette hoztam egy egészségtelennek tűnő valamit, ami a kezembe akadt. Lefújtam vele. Megdöglött…

Mindezt anyukám telefonon hallgatta.

Kicserélték a tücsköket a boltban, amikkel boldogan léptem a házba, mikor életemben először megmertem szólalni és hozzá szóltam az elsőn lakó kedves lányhoz, hogy hallottam cicáitok vannak. Mosolygott és mondta, hogy menjek be megnézni. Bementem. Beszélgettünk, mikor egyszer csak észrevettem, ahogy egy tücsök ugrál végig a szőnyegén.

Kínos pillanatok következtek.

Szóljak, ne szóljak, üssem, ne üssem, sikítsak, ne sikítsak. Bátorságot vettem és lecsaptam a gaz tücsökre.

Megöltem. Majd elköszöntem.

Mikor hazaértem, akkor jöttem rá, hogy a tücskös dobozon túl nagy a szellőző lyukacska. Nem tudom, hogy hány tücsök menekült még meg, attól, hogy a kaméleon vacsorája legyen.

De remélem, hogy nem mind az elsőn lakó kedves pár lakásában kezd új életet.